2012. október 6. Nagyölved, Szlovákia

„Mindenki abban hisz, amiben akar” –mondta a minap egy barátom, finoman jelezve, hogy zöldségnek tartja, amiről beszélek. Ugyanis kedvenc tételemet, az Ősök Szellemének aktív működését emlegettem, amikor a Martsák találkozója jött szóba.

Mert az igaz, hogy kapcsolatot az élők teremtettek. Sok évig nem is tudtunk egymás létezéséről, az iwiw segítségével találtunk hasonló nevű embereket. Kiderült, hogy mind egy Esztergomtól 23 km-re levő szlovákiai faluból eredeztetjük az őseinket.  Azután a család könnyen kommunikáló nőtagjai személyesen is megismerkedtek egymással, az elhatározás az ő fejükben született meg, hogy össze kéne hozni az ország Martsáit. Mégis több év telt el, mire a találkozó valóban létrejött a szlovákiai Nagyölveden, hajdani kirajzási pontunktól, Búcs községtől nem messze. S addigra az egyik  Marcsa-lány, a festőművész Sidó Emese már szakdolgozatot írt ősi címerünkről, a gyönki Marcsa  Dávid  pedig a családfakutatásban ért el hatalmas eredményeket (www.marcsa.hu).   A Komáromban élő Martsa Zsuzsa lányai, Antala Zsuzsa dokumentumfilm rendező és testvére, Antala Éva lelkész végül megteremtették a lehetőséget az első  Martsa / Marcsa Találkozóra.

A családok valójában már jóideje figyelték egymás életét, vajon szerencsés lesz-e felvenni a kapcsolatot a távoli rokonokkal? A netes felületek kiváló lehetőséget nyújtanak az óvatos tájékozódásra. De jól vizsgáztunk: úgy tűnik, a több száz évvel ezelőtt élt törökverő Martsa-őspapa büszke lehet kései leszármazottaira. Harcos, érdemeket szerző vére nem vált vízzé, a ma élő Martsák is láthatólag tevékeny, szorgalmas, értelmes és érdemes emberek.

Dr. Martsa Balázsból kettő is akad a családban, az egyik traumatológus, a másik jogász, utóbbi a dzsezzről írt remek könyvet. A Martsa Dóra nevet is ketten viselik, s közel hasonló korúak. Ha belegondolok, Martsa Piriből  is kettő lehetett volna, ha unokahugom születésekor nem tiltakozom az ellen, hogy a kislány a Piroska nevet viselje. Nem akartam ugyanis idősebb Martsa Piroska lenni…így végül Panni lett a neve.

A találkozón a nevünk kapcsán tréfás történetek is elhangzottak. Az orvos Martsa Balázs mesélte, hogy egy alkalommal egy beteg „Máriássy” doktor néven kereste a kórházban.

- Martsa doktort keresi?- kérdezték a nővérek.

- Igen, tudom, hogy egymás között így becézik - válaszolta a kissé zavarban levő páciens-, de nem akartam tiszteletlen lenni…”

Közel harmincan gyűltünk össze ez első alkalommal: Pécsről, Győrből, a Tolna megyei Gyönkről, Komáromból, Szegedről, Budapestről és Búcsról.  Itt egyébként ma is számos Martsa/ Marcsa él, ezért a családokat különféle előnevekkel különböztetik meg: vannak Cérna Martsák, Bíró Martsák, Péter Martsák, stb. (A Cérna Martsák jellegzetesen cingár alakjukról kapták a nevüket). A napsütéses októberi délutánon a nagyölvedi parókia tágas teraszán, kitűnő ételek és borital mellett ismerkedett a régi-új rokonság.

Persze nem tudni, hogyan lesz tovább, merre vezet ez az ismeretség, hiszen mégiscsak igen távoli a rokoni kapocs közöttünk. Szeretnénk egyszer Búcsra is ellátogatni, s a pesti rokonság is szeretettel várja a többieket a Martsa Műteremben. Én hiszek abban, hogy az ősök szelleme mégiscsak összefog bennünket, a nemesi címet szerző törökverő ősapa emléke mindannyiunkat kötelez.  Külsejéről nem tudunk többet, mint ahogy a címeren látszik: nagy bajuszos, páncélos vitéz, vörös nadrágban és sárga csizmában, kezében karddal, melyre a levágott török fejét tűzte. De már ez is olyan, mintha valóságosan köztünk lenne, s szemmel tartaná a cselekedeteinket.

Lehet bolondságnak vélni tehát az Ősök Szellemében való hitet, de ez a 26 ember mégiscsak mind felkerekedett az ország messzi tájairól, hogy bemutatkozzon egymásnak. Hogy megnézze, van-e valami közös a ma élő Martsákban.  Fizikai hasonlóságot persze kár keresni (én például biztosan nem a Cérna Martsa ághoz tartozom…), de az őspapa vitézsége mindannyiunk számára útmutatóul szolgál. Arra sarkall, hogy tehetségünk és képességeink szerint mind hozzuk ki a legtöbbet magunkból, s törökverő ősünkhöz hasonlóan mi is bátran csatázzunk saját életünk harcmezején.

A Martsa címer alapján minden jelen levő Martsa/ Marcsa számára kis színes mázas plakett készült, hogy ne csak a szellem, a test, hanem az egyetlen valóban időtálló anyag, a kerámia is megőrizze a találkozó emlékét.