a_jozsef_utcai_kert.jpg

M. Szűcs Ilona festő- és éremművész olajfestménye 2016. május 10-én tűnt el, valószínűleg akkor, amikor egy szállítójárműbe való berakodáskor a kiállítási anyag rövid időre őrizetlenül maradt.

A 2001-ben készült festmény a József utcai műtermeket ábrázolja, az előttük felállított szobrokkal, és a Művészkert virágaival. A 2010-ben elhunyt művész életművének jelentős darabja, szeretnénk mielőbb épségben visszakapni.  Felhívjuk a galériások és viszonteladók figyelmét, hogy rendőrségen a lopás ténye rögzítve lett, tehát ezek után nem nagyon érdemes adni-venni, célszerűbb visszajuttatni hozzánk.

Méretei: cca 70 x 50 cm, olaj, farost, széles aranyozott keretben.

 

Szerző: ipros  2016.05.29. 16:17 Szólj hozzá!

Címkék: életmű Józsefváros lopott festmény M. Szűcs Ilona Martsa Piroska Martsa Műterem és Művészkert A József utcai műtermek M. Szűcs Ilona festményei Pintyő Pintyő M. Szűcs Ilona festőművész élete és munkássága Martsa Balázs

Tavaly (2012-ben) a Józsefvárosi Galériában előadás-sorozatot tartottam "Eltűnő mesterségek" címen a kerület kézműves mestereiről, akik még utolsó mohikánként küzdenek a magyar iparosság becsületéért. Az előadásokhoz kisfilmeket is készítettem, ezekből mutatom be most Juhász Laci bácsit, a cipészmestert, aki a József körút átjáróházában kalapálja a cipőtalpakat.

Következő filmecském a Kun utcában dolgozó rugókészítő mesterről szól. Ő csak pár mozzanatot mutat be a mesterségből, mert nemigen fűlött a foga a filmezéshez.A film végén olyan különleges, igazi szakmai bravúrt igénylő rugókat láthattok, amilyenekért még külföldről is elzarándokolnak Fedor Gábor mesterhez.

Harmadik filmem Balla József kovácsmestert mutatja be, aki a Múzeumkert mellett, egy alagsori műhelyben üti a vasat, amíg még meleg...

Itt a blogban utolsóként (bár van még filmem a kerületi szűcsről, a fröccsöntőről, az üvegezőről, képkeretezőről, és kárpitosról is) a Corvin közben működő kristálycsiszoló mestert és segédjét mutatom be, akik szintén egy eltűnőben levő szakma utolsó képviselői (legalábbis itt a kerületben).

Szerző: ipros  2013.01.04. 21:49 Szólj hozzá!

Címkék: cipész suszter kovácsmester Martsa Piroska Martsa Műterem és Művészkert Balla József Fedor Gábor rugókészítő Tatár Péter kristálycsiszoló Juhász László cipészmester Kőszegi Levente kristálycsiszoló

Egy napon születtünk, majdnem ugyanabban az évben, csak más országban, és mások voltak a szüleink is. A magyar Képzőművészeti Egyetemen ismerkedtünk meg, mindketten 40 évesen vágtunk bele és mindketten restaurátornak készültünk. S ha már amúgy is az Ikrek jegyének szülöttei vagyunk, testvérül is fogadtuk egymást. Közösen készítettük ezt a filmet.

Szerző: ipros  2012.11.30. 06:50 Szólj hozzá!

Címkék: ikon szobrász restaurátor ikonfestő Martsa Piroska Martsa Lucifer Dudás Jelena Nyikolajevna színes mázas kerámia kegykép Lucas Cranach Műterem Passau-i Máriahilf Mária monogram pesterzsébeti Bella Musica Nőikat

2012. október 6. Nagyölved, Szlovákia

„Mindenki abban hisz, amiben akar” –mondta a minap egy barátom, finoman jelezve, hogy zöldségnek tartja, amiről beszélek. Ugyanis kedvenc tételemet, az Ősök Szellemének aktív működését emlegettem, amikor a Martsák találkozója jött szóba.

Mert az igaz, hogy kapcsolatot az élők teremtettek. Sok évig nem is tudtunk egymás létezéséről, az iwiw segítségével találtunk hasonló nevű embereket. Kiderült, hogy mind egy Esztergomtól 23 km-re levő szlovákiai faluból eredeztetjük az őseinket.  Azután a család könnyen kommunikáló nőtagjai személyesen is megismerkedtek egymással, az elhatározás az ő fejükben született meg, hogy össze kéne hozni az ország Martsáit. Mégis több év telt el, mire a találkozó valóban létrejött a szlovákiai Nagyölveden, hajdani kirajzási pontunktól, Búcs községtől nem messze. S addigra az egyik  Marcsa-lány, a festőművész Sidó Emese már szakdolgozatot írt ősi címerünkről, a gyönki Marcsa  Dávid  pedig a családfakutatásban ért el hatalmas eredményeket (www.marcsa.hu).   A Komáromban élő Martsa Zsuzsa lányai, Antala Zsuzsa dokumentumfilm rendező és testvére, Antala Éva lelkész végül megteremtették a lehetőséget az első  Martsa / Marcsa Találkozóra.

A családok valójában már jóideje figyelték egymás életét, vajon szerencsés lesz-e felvenni a kapcsolatot a távoli rokonokkal? A netes felületek kiváló lehetőséget nyújtanak az óvatos tájékozódásra. De jól vizsgáztunk: úgy tűnik, a több száz évvel ezelőtt élt törökverő Martsa-őspapa büszke lehet kései leszármazottaira. Harcos, érdemeket szerző vére nem vált vízzé, a ma élő Martsák is láthatólag tevékeny, szorgalmas, értelmes és érdemes emberek.

Dr. Martsa Balázsból kettő is akad a családban, az egyik traumatológus, a másik jogász, utóbbi a dzsezzről írt remek könyvet. A Martsa Dóra nevet is ketten viselik, s közel hasonló korúak. Ha belegondolok, Martsa Piriből  is kettő lehetett volna, ha unokahugom születésekor nem tiltakozom az ellen, hogy a kislány a Piroska nevet viselje. Nem akartam ugyanis idősebb Martsa Piroska lenni…így végül Panni lett a neve.

A találkozón a nevünk kapcsán tréfás történetek is elhangzottak. Az orvos Martsa Balázs mesélte, hogy egy alkalommal egy beteg „Máriássy” doktor néven kereste a kórházban.

- Martsa doktort keresi?- kérdezték a nővérek.

- Igen, tudom, hogy egymás között így becézik - válaszolta a kissé zavarban levő páciens-, de nem akartam tiszteletlen lenni…”

Közel harmincan gyűltünk össze ez első alkalommal: Pécsről, Győrből, a Tolna megyei Gyönkről, Komáromból, Szegedről, Budapestről és Búcsról.  Itt egyébként ma is számos Martsa/ Marcsa él, ezért a családokat különféle előnevekkel különböztetik meg: vannak Cérna Martsák, Bíró Martsák, Péter Martsák, stb. (A Cérna Martsák jellegzetesen cingár alakjukról kapták a nevüket). A napsütéses októberi délutánon a nagyölvedi parókia tágas teraszán, kitűnő ételek és borital mellett ismerkedett a régi-új rokonság.

Persze nem tudni, hogyan lesz tovább, merre vezet ez az ismeretség, hiszen mégiscsak igen távoli a rokoni kapocs közöttünk. Szeretnénk egyszer Búcsra is ellátogatni, s a pesti rokonság is szeretettel várja a többieket a Martsa Műteremben. Én hiszek abban, hogy az ősök szelleme mégiscsak összefog bennünket, a nemesi címet szerző törökverő ősapa emléke mindannyiunkat kötelez.  Külsejéről nem tudunk többet, mint ahogy a címeren látszik: nagy bajuszos, páncélos vitéz, vörös nadrágban és sárga csizmában, kezében karddal, melyre a levágott török fejét tűzte. De már ez is olyan, mintha valóságosan köztünk lenne, s szemmel tartaná a cselekedeteinket.

Lehet bolondságnak vélni tehát az Ősök Szellemében való hitet, de ez a 26 ember mégiscsak mind felkerekedett az ország messzi tájairól, hogy bemutatkozzon egymásnak. Hogy megnézze, van-e valami közös a ma élő Martsákban.  Fizikai hasonlóságot persze kár keresni (én például biztosan nem a Cérna Martsa ághoz tartozom…), de az őspapa vitézsége mindannyiunk számára útmutatóul szolgál. Arra sarkall, hogy tehetségünk és képességeink szerint mind hozzuk ki a legtöbbet magunkból, s törökverő ősünkhöz hasonlóan mi is bátran csatázzunk saját életünk harcmezején.

A Martsa címer alapján minden jelen levő Martsa/ Marcsa számára kis színes mázas plakett készült, hogy ne csak a szellem, a test, hanem az egyetlen valóban időtálló anyag, a kerámia is megőrizze a találkozó emlékét.

 Martsa őspapa.jpgMartsa plakettek.jpg

Családfa.jpg

 Martsák.jpg

Szerző: ipros  2012.10.09. 17:35 Szólj hozzá!

Címkék: Szlovákia Martsa Piroska Martsa Műterem és Művészkert Dóra Martsa Marcsa Nagyölved dr. Martsa Balázs Antala Zsuzsa Antala Éva Sidó Emese Marcsa Dávid Búcs Martsa Panni

 A budapesti centenáriumi kiállítás után Esztergomban, a Duna Múzeumban is megrendeztük apánk, Martsa István szobrász, és bátyja, Martsa Alajos fotóművész, esztergomi könyvtárigazgató, a város díszpolgára emlékkiállítását. (megtekinthető: 2012- augusztus 3. - 2012. szeptember 3.)

Martsa Alajos (1910-1979.)két évvel ezelőtt ünnepelte volna 100. születésnapját, de a város, mely oly sokat köszönhetett neki, úgy tűnik, elfeledkezett róla.

Sőt. Sőt, sőt, sőt.

Volt a városnak egy Babitsról elnevezett könyvtára, Martsa Alajos erőfeszítései nyomán jött létre, s ő volt az első igazgatója is. Pár éve a földdel tették egyenlővé….parkoló épült volna a helyén. De végül az sem.

Volt a városnak egy híres kuruc generálisa, Bottyán János. Lovas szobrát Martsa István mintázta meg. „Ideiglenesen” elbontották, 6 éve egy udvaron parkol.

Nagybátyánk a város díszpolgára lett, s pár éve mégis egy furcsa levelet kaptunk, miszerint a város újra elbírálta a díszpolgári címet, de örömmel értesítenek, hogy nagybátyánk - úgy 30 évvel a halála után - „átment” a vizsgán, s maradhat továbbra is díszpolgár. Egy ember, aki alispánként a háború után mérhetetlen sokat tett a város életének újra indításáért, aki könyvtárat építtetett, akinek „szobája - Zolnay László régész szavait idézve - tenyérnyi Európa volt”. Igazán megtisztelő, hogy a város sok évvel a halála után is hajlandó megtűrni díszpolgárai között.

S én magam is kudarcot vallottam, amikor szponzorokat kerestem, remélve, hogy akad olyan helyi szervezet, intézmény, aki számára a „Martsa” név kellemesen cseng. De a civilek vagy nem válaszoltak, vagy olvasatlanul visszaküldték a levelem, a nagy cégek viszont - egy autógyár és egy bank- sajnálatos anyagi helyzetükre hivatkozva hárították el a kérésemet, miszerint -ha mással nem is -egy tál sütivel, itókával járuljanak hozzá a megnyitó ünnepséghez. Csupán a Szamos cukrászda, a Borlovag Rend és két barát támogatta az eseményt, köszönet érte!

Mindezek után eléggé vegyes érzelmekkel fogtam a kiállítás megszervezéséhez. Szeretem Esztergomot, gyerekkoromban minden vasárnap ott időztünk nagybátyánk hatalmas asztala körül, írók, költők, művészek és tudós emberek társaságában. Pipafüst, tea, nevetés, viták, gondolatok között.

De mit mondjak egy olyan város lakóinak, amely így áll azokhoz az emberekhez, akiket én a példaképeimnek tartok? Vajon mi tudjuk rosszul? Vajon nem volt az jó mégsem, amit tettek? Vajon mi a bűnük? Hogy éppen a 20. század derekán éltek és működtek? Bűnük, hogy egy olyan korban tevékenykedtek, alkottak, amit manapság illik megköpködni? Háborúban, 50-es években, „cucilizmusban” élni talán bűn? Akkor egy egész generáció bűnös.

Marhaság. Azok az emberek is mérhetetlen sokat küzdöttek az emberi értékekért, és hatásuk máig érződik. Nemcsak a Martsáké, de a baráti köré is, mely körülvette őket.

Róluk akartam megemlékezni, felidézni az ősök, elődök szellemét, akiket illik tisztelettel emlegetni és megbecsülni. Hátha Esztergom rendezi sorait, és nem vizsgáztatja - még holtukban is -, megalázó módon őket.

Ezért tartottam hosszas és unalmas felolvasás helyett vetített képes előadást a Martsa fivérekről, és barátaikról a megnyitón. Abban bíztam, hogy ha megismerik életüket, működésüket, talán reális képet kaphatnak róluk azok is, akik már nem ismerték őket. Előzőleg felkerestem néhány régi kollégát, barátot, vagy családtagjaikat, faggattam őket, hogy volt, mint volt, mire emlékeznek.

Kaposi Endre festőművésztől kaptam a legtöbbet, de Nagyfalusi Tibor könyvtárigazgató is rengeteg érdekes dokumentumot, adatot őrzött a régi időkről. Borbély Gyuri bácsi fiával a Don-kanyari élményekről beszélgettünk, és Varga Dezső bácsit, a Keresztény Múzeum vezető restaurátorát is meginterjúvoltam. Tóth Dezső építész és fivére, Szilárd is sokat mesélt a közös munkákról.

Az ő visszaemlékezéseik, s a Martsa-hagyatékban őrzött dokumentumok alapján Mitter Balázs fotográfus barátommal posztereket készítettünk a falakra a nevezetes asztaltársaság tagjairól. Magát a nagy asztalt is elfuvaroztuk Pestről, így próbálva annak a szellemi műhelynek a hangulatát megidézni, mely Esztergom életében oly nagy jelentőségű volt a 20. század 30-as éveitől kezdve. A könyvespolchoz, melyen néhány, nagybátyánknak dedikált könyvet mutatunk be, még pipadohányt is mellékeltem, hogy a hajdani időket idéző illata legyen a szobának. Jó lett volna egy pipát is elszívni, de a füstjelző riasztotta volna a tűzoltókat, így most csak a nyers dohány illatozik, ha ki nem takarították azóta.

Egyébként, mióta az elődök fotóit porolgatom, sok különleges élményben van részem. Hatásukra egyre inkább hajlok arra a véleményre, miszerint, ha az ősök emlékét tisztelettel kezeljük, ők segítenek nekünk. Megerősített ebbéli hitemben egy különleges esemény, mely a kiállítás megnyitója előtti napon történt.

Éppen a szobrokat és posztereket igyekeztem a lehető legjobb pozícióba tologatni a Duna Múzeum termeiben, de apám négy esztergomi alkotása közül a Bottyán János lovas szoborhoz készült kisplasztika sehogy sem illett a térbe. A nagy fehér kocka, ami posztamensül kínálkozott, túl ormótlan és alacsony volt ehhez a szoborhoz. Hiába tébláboltam körülötte, forgattam és taszigáltam a 15 kg-os bronzot, csak nem találtam jó helyet neki.

Mézes Nándor, a múzeum műszaki vezetője, miközben egy létrán állva a projektort szerelte a mennyezetre, látva kínlódásomat, óvatosan megszólított:

- Nem tudom, érdekel-e, de van nekem otthon a sufniban egy ládám… egy zöld faláda… talán az jó lesz ide. Rá van az oldalára festve, hogy „MARTSA ISTVÁN”….elhozzam?

- Micsoda? – meredtem rá döbbenten. –Hát persze, hogy hozd el! Most mindjárt!

Így került hozzám, közel 70 év után, apám katonai faládája, ami még a Don-kanyart is megjárta! Éppen odaillett a Bottyán szobor alá, megfelelő magasságba és méltóságba emelve a bronzlovast. Köszönet Nándiék családjának, hogy megőrizték, s hogy itt és most a helyére kerülhetett.

De azért ez gyanús, nem?

Hogy előző nap este atyáink Don-kanyari élményeiről beszélgetek ifj. Borbély Györggyel, s másnap megérkezik hozzám egy katonai láda, apám nevével! Az ő emlékkiállításán! És éppen illik a Bottyán szobor alá, aki szintén katonaember volt! S akiről éppen apám mintázott lovas szobrot Esztergomba! Ennyi véletlen nem lehetséges. Inkább hiszem azt, hogy vannak segítő szellemek, s ezek akár az elődök szellemei is lehetnek. Úgyhogy nem baj, ha tisztelettel emlékezünk róluk. Segítenek, az biztos.

Ilyen segítség Esztergomnak is jól jönne... .

A mellékelt képek Mitter Balázs kiállításmegnyitón készült fotói.

mikrofonpróba.jpg

nézők.jpg

mária néni.jpg

asztal körül.jpg

család.jpg

Szerző: ipros  2012.08.23. 02:36 Szólj hozzá!

Címkék: pipafüst Esztergom Keresztény Múzeum Martsa Piroska Bottyán János Martsa István Martsa Alajos Esztergomi Duna Múzeum Kaposi Endre Nagyfalusi Tibor Szamos Cukrászda Mézes Nándor Borbély György Mitter Balázs Tóth Dezső építész Varga Dezső restaurátor Zolnay László régész Don-kanyar katonaláda Bottyán szobor

süti beállítások módosítása