a_jozsef_utcai_kert.jpg

M. Szűcs Ilona festő- és éremművész olajfestménye 2016. május 10-én tűnt el, valószínűleg akkor, amikor egy szállítójárműbe való berakodáskor a kiállítási anyag rövid időre őrizetlenül maradt.

A 2001-ben készült festmény a József utcai műtermeket ábrázolja, az előttük felállított szobrokkal, és a Művészkert virágaival. A 2010-ben elhunyt művész életművének jelentős darabja, szeretnénk mielőbb épségben visszakapni.  Felhívjuk a galériások és viszonteladók figyelmét, hogy rendőrségen a lopás ténye rögzítve lett, tehát ezek után nem nagyon érdemes adni-venni, célszerűbb visszajuttatni hozzánk.

Méretei: cca 70 x 50 cm, olaj, farost, széles aranyozott keretben.

 

Szerző: ipros  2016.05.29. 16:17 Szólj hozzá!

Címkék: életmű Józsefváros lopott festmény M. Szűcs Ilona Martsa Piroska Martsa Műterem és Művészkert A József utcai műtermek M. Szűcs Ilona festményei Pintyő Pintyő M. Szűcs Ilona festőművész élete és munkássága Martsa Balázs

Tavaly (2012-ben) a Józsefvárosi Galériában előadás-sorozatot tartottam "Eltűnő mesterségek" címen a kerület kézműves mestereiről, akik még utolsó mohikánként küzdenek a magyar iparosság becsületéért. Az előadásokhoz kisfilmeket is készítettem, ezekből mutatom be most Juhász Laci bácsit, a cipészmestert, aki a József körút átjáróházában kalapálja a cipőtalpakat.

Következő filmecském a Kun utcában dolgozó rugókészítő mesterről szól. Ő csak pár mozzanatot mutat be a mesterségből, mert nemigen fűlött a foga a filmezéshez.A film végén olyan különleges, igazi szakmai bravúrt igénylő rugókat láthattok, amilyenekért még külföldről is elzarándokolnak Fedor Gábor mesterhez.

Harmadik filmem Balla József kovácsmestert mutatja be, aki a Múzeumkert mellett, egy alagsori műhelyben üti a vasat, amíg még meleg...

Itt a blogban utolsóként (bár van még filmem a kerületi szűcsről, a fröccsöntőről, az üvegezőről, képkeretezőről, és kárpitosról is) a Corvin közben működő kristálycsiszoló mestert és segédjét mutatom be, akik szintén egy eltűnőben levő szakma utolsó képviselői (legalábbis itt a kerületben).

Szerző: ipros  2013.01.04. 21:49 Szólj hozzá!

Címkék: cipész suszter kovácsmester Martsa Piroska Martsa Műterem és Művészkert Balla József Fedor Gábor rugókészítő Tatár Péter kristálycsiszoló Juhász László cipészmester Kőszegi Levente kristálycsiszoló

2012. október 6. Nagyölved, Szlovákia

„Mindenki abban hisz, amiben akar” –mondta a minap egy barátom, finoman jelezve, hogy zöldségnek tartja, amiről beszélek. Ugyanis kedvenc tételemet, az Ősök Szellemének aktív működését emlegettem, amikor a Martsák találkozója jött szóba.

Mert az igaz, hogy kapcsolatot az élők teremtettek. Sok évig nem is tudtunk egymás létezéséről, az iwiw segítségével találtunk hasonló nevű embereket. Kiderült, hogy mind egy Esztergomtól 23 km-re levő szlovákiai faluból eredeztetjük az őseinket.  Azután a család könnyen kommunikáló nőtagjai személyesen is megismerkedtek egymással, az elhatározás az ő fejükben született meg, hogy össze kéne hozni az ország Martsáit. Mégis több év telt el, mire a találkozó valóban létrejött a szlovákiai Nagyölveden, hajdani kirajzási pontunktól, Búcs községtől nem messze. S addigra az egyik  Marcsa-lány, a festőművész Sidó Emese már szakdolgozatot írt ősi címerünkről, a gyönki Marcsa  Dávid  pedig a családfakutatásban ért el hatalmas eredményeket (www.marcsa.hu).   A Komáromban élő Martsa Zsuzsa lányai, Antala Zsuzsa dokumentumfilm rendező és testvére, Antala Éva lelkész végül megteremtették a lehetőséget az első  Martsa / Marcsa Találkozóra.

A családok valójában már jóideje figyelték egymás életét, vajon szerencsés lesz-e felvenni a kapcsolatot a távoli rokonokkal? A netes felületek kiváló lehetőséget nyújtanak az óvatos tájékozódásra. De jól vizsgáztunk: úgy tűnik, a több száz évvel ezelőtt élt törökverő Martsa-őspapa büszke lehet kései leszármazottaira. Harcos, érdemeket szerző vére nem vált vízzé, a ma élő Martsák is láthatólag tevékeny, szorgalmas, értelmes és érdemes emberek.

Dr. Martsa Balázsból kettő is akad a családban, az egyik traumatológus, a másik jogász, utóbbi a dzsezzről írt remek könyvet. A Martsa Dóra nevet is ketten viselik, s közel hasonló korúak. Ha belegondolok, Martsa Piriből  is kettő lehetett volna, ha unokahugom születésekor nem tiltakozom az ellen, hogy a kislány a Piroska nevet viselje. Nem akartam ugyanis idősebb Martsa Piroska lenni…így végül Panni lett a neve.

A találkozón a nevünk kapcsán tréfás történetek is elhangzottak. Az orvos Martsa Balázs mesélte, hogy egy alkalommal egy beteg „Máriássy” doktor néven kereste a kórházban.

- Martsa doktort keresi?- kérdezték a nővérek.

- Igen, tudom, hogy egymás között így becézik - válaszolta a kissé zavarban levő páciens-, de nem akartam tiszteletlen lenni…”

Közel harmincan gyűltünk össze ez első alkalommal: Pécsről, Győrből, a Tolna megyei Gyönkről, Komáromból, Szegedről, Budapestről és Búcsról.  Itt egyébként ma is számos Martsa/ Marcsa él, ezért a családokat különféle előnevekkel különböztetik meg: vannak Cérna Martsák, Bíró Martsák, Péter Martsák, stb. (A Cérna Martsák jellegzetesen cingár alakjukról kapták a nevüket). A napsütéses októberi délutánon a nagyölvedi parókia tágas teraszán, kitűnő ételek és borital mellett ismerkedett a régi-új rokonság.

Persze nem tudni, hogyan lesz tovább, merre vezet ez az ismeretség, hiszen mégiscsak igen távoli a rokoni kapocs közöttünk. Szeretnénk egyszer Búcsra is ellátogatni, s a pesti rokonság is szeretettel várja a többieket a Martsa Műteremben. Én hiszek abban, hogy az ősök szelleme mégiscsak összefog bennünket, a nemesi címet szerző törökverő ősapa emléke mindannyiunkat kötelez.  Külsejéről nem tudunk többet, mint ahogy a címeren látszik: nagy bajuszos, páncélos vitéz, vörös nadrágban és sárga csizmában, kezében karddal, melyre a levágott török fejét tűzte. De már ez is olyan, mintha valóságosan köztünk lenne, s szemmel tartaná a cselekedeteinket.

Lehet bolondságnak vélni tehát az Ősök Szellemében való hitet, de ez a 26 ember mégiscsak mind felkerekedett az ország messzi tájairól, hogy bemutatkozzon egymásnak. Hogy megnézze, van-e valami közös a ma élő Martsákban.  Fizikai hasonlóságot persze kár keresni (én például biztosan nem a Cérna Martsa ághoz tartozom…), de az őspapa vitézsége mindannyiunk számára útmutatóul szolgál. Arra sarkall, hogy tehetségünk és képességeink szerint mind hozzuk ki a legtöbbet magunkból, s törökverő ősünkhöz hasonlóan mi is bátran csatázzunk saját életünk harcmezején.

A Martsa címer alapján minden jelen levő Martsa/ Marcsa számára kis színes mázas plakett készült, hogy ne csak a szellem, a test, hanem az egyetlen valóban időtálló anyag, a kerámia is megőrizze a találkozó emlékét.

 Martsa őspapa.jpgMartsa plakettek.jpg

Családfa.jpg

 Martsák.jpg

Szerző: ipros  2012.10.09. 17:35 Szólj hozzá!

Címkék: Szlovákia Martsa Piroska Martsa Műterem és Művészkert Dóra Martsa Marcsa Nagyölved dr. Martsa Balázs Antala Zsuzsa Antala Éva Sidó Emese Marcsa Dávid Búcs Martsa Panni


Elkészült a 2012-es Énekel az ország próbáin készült felvételek vágott változata. ennek kapcsán egy kis emlék-idézés, csak mert én is ott voltam, a Bella Musica Nőikar színeiben. És mert jól esik emlékezni rá...

Hogy már megint igaza volt!

Lassan be kellene látnunk, hogy kár aggódni. Úgyis megszeretjük, akármit hoz.

Mert ezzel a két darabbal, Webber Requiem-jével, meg a Vajda Változatokkal,  eleinte eléggé meg voltunk akadva. Hallgattuk a letöltött zenéket, és hőbörögtünk: Na, ez aztán rémes mű! Nincs benne semmi harmónia! Jesszus, ez borzalmas lesz! Ki a fene fog erre eljönni?

Persze,  mégis mind nekiálltunk és elkezdtük átrágni magunkat a kásahegyen. Mert úgy azért mégsem illik a dunaújvárosi táborba megérkezni, hogy nem ismerjük a darabokat.

Jaj, ez a Webber! Miért nem maradt a lájtos mjuzikeleknél? Mit erőlködik itten Requiem írással egy hamburgerfaló amerikai? Requiemet írni európai privilégium!

Na, és a Vajda! Jön ezekkel a gyerekdalokkal, de úgy írja meg, hogy leizzadunk, amíg kiénekeljük! Levegőt se vehetünk, árnyalatnyi a különbség, a hallgató talán észre sem veszi, de az ember szíve kiugrik, hogy tartsa a tempót!

De persze kár ellenkezni. Ezt meg kell tanulni, ott egye meg a fene, ezt jól bevállaltuk. Még szerencse, hogy tréfálkozós a karnagy úr, talán valahogy túléljük ezt a pár napos kurzust is.

Amúgy meg a 400 kórustag, aki évek óta rendszeresen feltűnik az Énekel az ország aktuális próbáin, lassan összeszokik. Lesznek ismerősök, egy-egy mosoly jól fog esni, még ha nem is emlékszünk pontosan, honnan is jött az illető. Énekelni szeret, az már pozitív.

Amúgy meg egészen fegyelmezettek vagyunk, és bár úgy isszuk a karnagy úr tréfáit, beszólásait, „hollerizmusait”, mint sivatagban a szomjazó, de ha egy karmesteri mozdulattal leinti a nevetést, elhallgatunk azonnal.

Pár éve ez még másképp volt. Akkor a nők folyamatosan csacsogtak, a fiúk pedig egy-egy poénos mondat után úgy érezték, nekik is feltétlenül sziporkázniuk kell. Most már tudjuk, jól eshet egy-egy poén, de a zene rovására, a karnagy türelmének rovására nem szabad, nem érdemes sokat elsütni belőle. Mert elfárad, kedvét veszti. Hiszen a tréfái nem öncélúak, pontosan azért szórja - amiként a kockacukrot is szokta -, hogy örömmel vegyük az akadályokat, amiket a zeneszerzők elénk toltak, de amiknek a megmászása utóbb hatalmas élményt jelent majd.

Az az erőfeszítés, ahogy a négyszáz, többnyire amatőr énekest, kórustagot egy kicsit zeneileg is műveltebbé gyúrja, s ahogy a nehezen emészthető elméleti dolgokat is szórakoztatóan injektálja az elménkbe, tiszteletet ébreszt bennünk. És hálát.

A zenén keresztül az élet titkait is tanuljuk, ezért is vállaljuk évről évre a küzdelmes zenei „edzőtábort”, üljük laposra a fenekünket, görbére a hátunkat a viszonylag kényelmes színházi, vagy kényelmetlen tornatermi székeken, melegben, hosszú órákon, napokon át.

De aki részt vesz egy ilyenen, talán évekkel később is, mint titkos jelszóra, úgy fog emlékezni a nehezen megtanult dallamokra! Olyan jelszó ez, amit valóban csak az ismer fel, aki végig gyötrődte a próbákat, akinek az emlékezetébe, zenei memóriájába - a sok hozzá kapcsolt élménnyel együtt - beleégett, és ami olyan különleges, hogy másképp talán meg sem jegyezhető. Hát volna közülük, aki ne tudná a folytatást, ha azt dúdolnám:

Liber szkriptuusz....

Na? Ugye, hogy ugye!

Proo-fere-etur!

S volna-e, aki ne tudná, miről is van szó, ha más teszi majd a pityókalevesbe a drága babért?

De olyan kevés akad,  aki kívülállóként is értené mindezt, ebben biztos vagyok!


A próbákon Hollerung mester engedélyével videóztam, mostanra készült el a 3 cd-nyi vágott anyag. Az egyiken a két mű dunaújvárosi mesterkurzusa a főpróbán felvett, már csaknem tökéletes előadás részleteivel, a másikon a Vajda darab, a harmadikon Weebber Requiemje, kicsit döcögősebben látható. Az előadáson ugye, a MüPá-ban, nem szabad videózni, csakhogy  a Mester a főpróbán ezt a darabot nem vezényelte le egybefüggően, ezért pár taktus kimaradt. De akik ott voltak, részt vettek benne, azoknak így is élmény lehet.

Jelezze a martsamuterem@gmail.com-on , aki szeretné a teljes anyagot!

 

 



Tetszett? Jó volt ott lenni, ugye?




Szerző: ipros  2012.06.29. 13:50 Szólj hozzá!

Címkék: Vajda Bella Musica Nőikar Martsa Piroska Énekel az ország 2012 Hollerung Gábor Andrew Lloyd Webber requiem Martsa Műterem és Művészkert Változatok

süti beállítások módosítása